Mindig azt gondoltam magamról, hogy nyitott vagyok az élet minden területe iránt, reál érdeklődésűként is el tudok gondolkodni olyan kérdéseken, amiket a hozzám hasonló beállítottságú emberek nem szoktak túl komolyan venni.

Az életemben most jött el egy olyan periódus, amikor nagyon-nagyon sok mindent kellett átgondolnom a baráti- és párkapcsolataimról, a gyermekemhez fűződő viszonyomról és természetesen elsősorban magamról. Felvetődtek bennem olyan kérdések, amikre keresem a választ. Hogy ki vagyok én, milyen az életem. Hogy mik azok a területek, ahol az életemben hibákat követtem el. És nem vádolni akarom magam, hanem tanulni a hibáimból. Hogyan kellett volna másképpen csinálni, vagy hogy az adott szituációban miért úgy döntöttem, ahogy döntöttem, és az miért volt helyes avagy helytelen.

Elsősorban a "miért" érdekel, mert abból már adódik a "hogyan" is. Az okokat keresem magamban és nem a megoldást, az majd jön magától. Nem akarok pszichológushoz fordulni, mert úgy gondolom, hogy önmagunknak kell megtalálni a kérdéseinket. Ebben persze egy szakember biztosan tud segíteni, de egyelőre nem óhajtom magamat ezzel terhelni. Nem érzem azt, hogy mindenképpen szükségem van a kérdésekhez segítséghez, legalábbis nem "profi" kívülálló segítségére.

A blog ezért is íródik. Hogy megtaláljam a kérdéseimet és az arra adandó válaszokat. És hogy a kisfiam talán majd ha egyszer elolvassa, tudjon belőlük tanulni, ha nekem valamiért nem áll majd módomban egy-egy adott témában segíteni őt. Vagy bárki másban is felvessen olyan kérdéseket, amiket eddig nem tett fel magának vagy csak egyszerűen nem jutott eszébe - én rengeteg ilyen dolgot találtam a saját életemben.

Sokáig azt hittem, hogy így 30 fölött én már kész férfi vagyok, tudok férfiként viselkedni. Rá kellett jönnöm, hogy nem, én még legbelül az a félénk kisfiú vagyok, akit most látok a szemem előtt a fiam képében. De bennem már nincs meg az a tisztaság, ami még őbenne megvan. Én már büszke vagyok magamra, mert megtanultam hazudni magamnak. Pedig nem ezt kellene, hanem inkább szembenézni a problémáimmal és megoldani azokat. Itt most nem azokra a problémákra gondolok, hogy hogyan végtörlesszem a svájci frankos hitelemet, mert az egy helyzetbeli probléma. Nem is kicsi. De szerintem eltörpül amellett, hogy hogyan éljek teljes, kiegyensúlyozott és boldog életet.